Cívis Vasműves Kft.

Venter Tibor Fegyverműves műhelye

Debrecen

Cégünk családi manufaktúra keretében foglalkozik

történelmi fegyverek másolatainak gyártásával.

Mivel munkatársaink egy része egyben a lövészet

tudományával is foglalkozik, így az elkészült

fegyvereknek nem csak esztétikai, történelmi értéke

van, hanem a céllövészet terén sem maradnak alul

kategóriájukban. 

Fegyvereink MKH tanúsítvánnyal rendelkeznek, amely

feltétele az elöltöltős lövészet hazai gyakorlásának.

Venter Tibor

Tel.: +36 52 951-847

Mobil.: +36 30 289-5122

E-mail: ventert@t-online.hu

Történeti áttekintés

A keréklakatos fegyverek feltalálásának idejét a német

szakirodalom 1517-re teszi, és Johann Kiefus nürnbergi

óraműves mester nevéhez kötik. De a legújabb kutatások már

nem fogadják el ezt az időpontot, mert például az esztergomi

érsek levelezésében már 1501-ben megemlít egy kovás

gyújtószerkezetű fegyvert. Van olyan álláspont, ami egyenesen

Magyarországhoz köti a fegyver eredetét, feltalálását. De a

legóvatosabb tanulmányok is arról értekeznek, hogy magyar

közvetítéssel, tökéletesítéssel terjedt el a fegyver Közép-, és

Dél-Európában, Itáliában a 15. század végén, 16. század

elején. A 16. század közepére már írásos emlékünk is van

hadicélú megrendelésről illetve gyártásról, amiben az egri

várkapitány rendelte meg a fegyverek elkészítését Miskolcon.

Leonardo Da Vinci grafikái között is találunk keréklakat

vázlatot, amely egyébként egy működőképes szerkezet.

Működés lényegi áttekintés:

A szerkezet legfontosabb része a recézett felületű acélkerék,

amelyet egy tengelykulcs segítségével lehet felhúzott állapotba

hozni. A kovatartóban lévő kovát egy rugó feszíti a kerék

palástfelületére. Az elsütés pillanatában a forgó kerék

hatására, a kováról leváló szikrák gyújtják a serpenyőben lévő

lőport, amely begyújtja a gyúlyukon keresztül a csőben levő

feketelőpor főtöltetet, és bekövetkezik a lövés.

A keréklakatos fegyverek feltalálását követően fejlesztettek ki

egy másik kovás gyújtási módot, mégpedig az ütőkakasos

lakatszerkezetet, amely jellemzője, hogy egy dinamikus ütéssel

választják le a gyújtáshoz szükséges szikra mennyiséget a

kova éléről. Ennek a talán legfejlettebb változata a franciakovás

szerkezet, amely megjelenését 1640-re teszi a szakirodalom.

Az ütőkakasos lakatszerkezetek gyártása lényegesen

egyszerűbb és olcsóbb a keréklakatos szerkezeteknél,

lényegesen kevesebb alkatrészt tartalmaznak. Ezen

körülmények miatt lassan kiszorult a keréklakatos gyújtási mód



a hadifelhasználásból. A keréklakatos fegyverek soha nem

váltak a mai értelemben tömegfegyverré, elsősorban mindig is

a jól képzett, hivatásos katonák, zsoldosok, muskétások, elit

alakulatok fegyvere volt. A polgári, vadászati célú felhasználás

még jó ideig megmaradt, mivel a keréklakatos szerkezetek

nem tartalmaztak nagy tömegű, a fegyver hossztengelyével

szöget bezáró erővektor mentén, dinamikusan mozgó

alkatrészt (lásd: kovás ütőkakas), így a lövés pillanatában nem

mozdulhatott be a fegyver ezen erők hatására, ami a precíz

lövés kiváltásának alapfeltétele. A polgári felhasználásnál a

főúri vadászfegyverek, céllövőfegyverek tekintetében a

drágább, igényesebb luxusfegyver szerepkör pedig nem volt

hátrány. 

A huzagolás kezdete:

A huzagolás hatását a lövedék röppályájára már 1522-ben felfedezték. 1547-ben a

mainzi érsek is végeztetett kísérletet huzagolt csövű puskákból. Meghívott két lövészt

a helyi lövészegyletből. Mindkét lövész huzagolt puskával lőtt. Az egyik (nemes)

ezüstből öntött golyóval tüzelt, a másik (démoni) ólomgolyót használt. Húsz-húsz

lövést adtak le. Az ólomgolyók közül 19 csapódott a céltáblába, az ezüstgolyók közül

egy sem. Ennek a drága szent embernek mély hozzáértéséről tesz bizonyságot a

rendelete, amelyben betiltotta a huzagolást Meinzben, így a meinzi lövészek

kénytelenek voltak nélkülözni a vont cső áldásos hatásait. Az érsek szerint a gonosz

térítette le pályájukról az ezüstgolyókat. (Szerintem az érseket kellett volna letéríteni

pályájáról, és ráfért volna egy Szentszéki revízió, hogy milyen haszontalan dolgokra

fecsérli el a perselypénzt.)

A fegyver kezelése

1. Töltetlenség ellenőrzés. A töltővesszőt eresszük bele a csőbe felütközésig.
   
   Jelöljük meg akár az ujjunk segítségével, hogy a töltővessző milyen mélyen
   
   van a csőben. Húzzuk ki, és a csövön kívül mérjük a csőhöz a vesszőt.
2. 
   
   Töltöttség esetén ürítsük a fegyvert a biztonsági szabályoknak megfelelően.
   
   Amennyiben töltetlen, húzzuk ki a csövet tiszta tapasszal, hogy eltávolítsuk a
   
   csőben lévő olajmaradványokat. Különösen ügyeljünk a csőfarra,
   
   lőporkamarára, mivel itt a lőport közvetlenül nedvesítheti az olaj.
3. 
   Töröljük ki az olajat száraz ruhával a serpenyőből, és a dörzskerékről.
4. 
   Csőtorkolat felől fújjunk a csőbe, hogy meggyőződjünk a gyúlyuk szabadon
   
   átjárhatóságáról.
5. Fogjuk a kovát a kovatrató pofák közzé úgy, hogy a dörzskerék
   
   akadálymentesen leválaszthassa a gyújtáshoz szükséges szikrákat.
   
   Amennyiben lövészet közben letört a kova, vagy nem ér megfelelően a
   
   dörzskerékre, csak fordítsunk rajta egy keveset a kovatartó pofák fellazítása
   
   mellett, és újra szikrázni fog.
6. 
   Töltsük meg a fegyvert az előre, fiolába kimért lőporral, és a tapaszolt
   
   gömblövedékkel. Ügyeljünk, hogy a lövedék teljes mértékben felfeküdjön a
   
   lőporra, ne maradjon légrés a lövedék és a lőpor között, mert az
   
   kiszámíthatatlan nyomásviszonyokat okoz, károsíthatja a fegyvert, és
   
   balesetveszélyes.  
7. 
   Helyezzük a felhúzó kulcsot a dörzskerék lapolt tengelyére, és az óramutató
   
   járásával megegyező irányban feszítsük meg az elsütő szerkezetet. Egy
   
   kattanás jelzi a megfeszített állapotot, és a dörszkerék blokkolt állapotba
   
   került. Ha ellentétes irányban mozdítjuk el a dörzskerék tengelyét, vagy a
   
   lövés következtében a dörzskerék megtesz egy teljes kört, akkor a kerék
   
   újra blokkolt állapotba kerülhet. A blokkolt állapotból az elsütőbillentyű
   
   elhúzásával tudjuk újra forgatni a kereket, és felhúzott állapotba hozni a
   
   szerkezetet. Amennyiben van biztosító, biztosítsuk a szerkezetet a vétlen
   
   elsütés ellen.
8. 
   Felporozzuk a serpenyőt.
9. 
   Zárjuk a serpenyőfedelet, és engedjük a kovát a serpenyőfedélre, vagy
   
   közvetlenül a serpenyő zárása nélkül engedjük a kovát a felhúzott
   
   dörzskerékre óvatosan. Ez utóbbi esetben jelentősen kíméljük a kovát, így
   
   csökkenthetjük az elhasználódását, és a gyújtás sebessége is gyorsabb
   
   lesz. Mivel nem tördeli a kovát ezen megoldás, így a gyújtás biztonság is
   
   nagyobb lesz.
10. 
    Szükség szerint kibiztosítás, és elsütjük a szerkezetet.
11. 
    Az új töltés előtt fújjuk ki a csövet, így megelőzhetjük a szunnyadó parázs
    
    miatti lőpor ellobbanást, valamint ellenőrizhetjük a gyúlyuk átjárhatóságát.
12. 
    A fegyver takarítása forró vízzel történik, a csőbelsőt, és az ágyazatból
    
    kiemelt lakatot mossuk át, majd töröljük szárazra. A száradást követően
    
    olajozzuk le a szerkezetet.

Egy sima csövű muskéta 5 lövéses szórása 50 méteren szabad kézből álló testhelyzetből

Kovás lakat konverziója csappantyúsra

Eredményes lövészetet!

Venter Tibor

Tel.: +36 52 951-847

Mobil.: +36 30 289-5122

E-mail: ventert@t-online.hu